A veszprémi várbörtön története sok érdekességet tartogat. Aki szeretne megismerkedni a 2000-es évek elején még működő börtön mindennapjaival, betekintést szeretne látni az iszonyatos körülményekről, vagy csak kíváncsi volt rá mindig, milyen belülről, annak érdemes felkeresnie a ma már kiállításként is működő sziklás monstrumot.
A veszprémi várbörtön épülete Veszprém városának szívében, a körülbelül 40 méter magas várhegy nyugati oldalán helyezkedik el. E műemlék jellegű épület az 1853. évi átadását követően egészen 2003. májusáig az ország egyik legrégebbi börtönépületeként folyamatosan büntetés-végrehajtási intézményként működött. Az első feljegyzések alapján a veszprémi várbörtön már 1600 körül létezett, ám ekkoriban még csak egyetlen cellából állt.
Száz évvel később, 1753-as feljegyzések szerint a tömlöc már legalább három, fogva tartásra szolgáló helységgé bővült. Mikorra a veszprémi vár végvár jellege 1702-ben megszűnt, ennek következményeként egy 1753-as irat már megyei börtönként nevezi meg. 1810-ben az objektumot egy földrengés rongálta meg, majd 1887-től a Királyi Törvényszék épületeként funkcionált. Ezt 1905-ben lebontották, és a hozzá tartozó telket kibővítve új törvényszéki épületet emeltek, a különböző korok bővítései, hozzáépítései, ezek stílusjegyei élesen láthatók a börtönudvarról nézve.
Az ember manapság már úgy van vele, hogy még mindig jobb börtönbe kerülni, mint a bitóra, a cellából legalább van remény a szabadulásra. A tényt, hogy ez nem mindig volt így, igazolja a veszprémi várbörtön története, hajdanán cudar hely volt a pincetömlöc, ami nem pont ugyanitt állt: volt olyan, akit odavetettek, majd befalaztak, csak kis rést hagyva neki. Kevesen jutottak ki élve. Ezt ugyan később abbahagyták, de a mínusz harmadik szinten a továbbiakban is borzasztó nyomasztó volt az élet, a szökés reménye nélkül (mivel így is a várfal oldalából kukucskálhattak ki az apró rácsos ablakokon). A befalazós történetek, amelyekről el lehet képzelni, az embertelenség milyen fokán álltak (doh, kevés levegő, nyirkos hideg, elégtelen étkezés, nulla higiénia).
Nem csoda, hogy miután 27 férfi és 5 női rab vesztette életét, enyhítettek a körülményeken. A tipikus rab a bakonyi betyár volt. Nem feltétlen az utókor betyárromantikájára kell gondolni, ezek klasszikus útonállók voltak, akik raboltak és fosztogattak, majd felszívódtak az akkor még sokkal erdősebb hegyvidéken. Ha elfogták, 3-6 évet simán rájuk húztak. Sobri Jóska és Savanyó Jóska rabsága nem bizonyított, de Milfajt Ferkóé igen.
Ő a bitó előtt raboskodott itt, e helyen írta fennmaradt búcsúversét is. A börtön működése alatt többször történt szökési kísérlet, olyan is, amely sikerrel járt, volt példa olyanra mely filmbe illő módon, a várfalon összekötözött lepedőkön leereszkedve valósult meg. De kivétel nélkül minden szökevény kézre került rövid időn belül. A vár alatt húzódik a Jókai (régen Hosszú) utca, ennek bal oldalát hívták a veszprémiek „beszélőnek”, a fogva tartottak és hozzátartozóik a völgy jó akusztikáját kihasználva itt tárgyalták meg ügyes-bajos dolgaikat.
A börtön amúgy a Veszprémi Törvényszék épületében van, a várbörtöntúrákra pedig a várkapu melletti információs pultnál lehet jelentkezni hétfőtől szombatig, 9-14 óra között. Óránkénti idegenvezetést és audioguide-ot is kaphat az ember, de csak azután, hogy átment a minden bíróságon szokásos és kötelező biztonsági ellenőrzéseken. A kiállítást elsősorban felnőtteknek ajánljuk, meleg öltözetben.
Ha kérdésed van, vedd fel velünk a kapcsolatot. Kövess minket a Facebook-on, Instagramon vagy a Tik-Tok-on!
