Az egyházmegyéket eredetileg missziós területeknek szánták, legyezőszerűen nyíltak ki az egykori ország határai felé, az ország középpontjából. Esztergomhoz tartozott a teljes Felvidék nyugati része, Győrhöz a mai Nyugat-Magyarország, Veszprém pedig a Dunától a Dráváig legyező formában kinyílva fedte le a területeket.
A Veszprémi Főegyházmegye egyike az első magyarországi egyházmegyéknek
A dokumentum, amely az egyházmegye területi határait jelöli ki, 1009-ből származik, bizonyítva akkori létezését. Püspökséget uralkodók alapíthattak, így nem Gizella királyné, hanem feltehetően Szent István nevéhez köthető az egyházmegye kialakulása. A Dunántúl, illetve az ország középső területe a Dunántúl, a Balaton és a Duna kanyar közötti rész volt, a „Medium Regni”, vagyis a királyság központja. Itt található Esztergom, Székesfehérvár és Veszprém, melyek korai uralkodói, fejedelmi centrumok voltak, emiatt szerepük, jelentőségük is nagyobb volt. Székesfehérvár koronázó város, illetve itt temették el az uralkodókat, Esztergom pedig rangban az első helyet foglalta el a magyarországi egyházmegyék sorában.
A veszprémi püspökséghez fűződik a királynék koronázási joga, egészen az utolsó magyar király és királyné koronázásig, 1916. december végéig a veszprémi püspöknek volt joga a királynékat koronázni. A királynéi udvartartást is a veszprémi püspök vezette, ő volt a királyné kancellárja. Mint minden nagyobb városunkra, így Veszprémre is kihatott a török uralmi időszak, végvár pozícióba került, sokáig a török hódoltság és a Magyar Királyság közötti határvonal része volt, így többször gazdát cserélt, négyszer ostromolták sikerrel, majd foglalták vissza. A támadások következtében a vár és a város is súlyos károkat szenvedett.
A középkori épületekből, ma már szinte semmi sem látható, csak a Szent György kápolna, illetve a Székesegyház egyes falai. Az újjászervezés egy hosszabb folyamat volt, már a XVII. század közepén elkezdődött. 1630-ban újjáalakult és onnantól kezdődően Veszprémben működött a székeskáptalan (a püspökök mellett funkcionáló „tanácsadó testület”), a püspökök viszont az 1760-as évekig, amíg meg nem épült a mostani palota, Sümegen székeltek.
A Rákóczi-szabadságharc idején, Heiszter generális felégette a várost, hatalmas pusztítást okozva. Ezt követően a XVIII. században, a szabadságharc után nagy lendületet vett az egyházmegye átformálása. Padányi Bíró Márton püspöksége idején, megtöbbszöröződött a plébániák száma. Újakat alapítottak, régieket újítottak fel, illetve meglévő plébániákat alakítottak át és bővítettek ki. 1920-ban megváltoztak az országhatárok, Veszprém területileg és lakosságilag is egy középső állapotba került és az ország egyik legnagyobb egyházmegyéje lett. Az egyházmegyék 1920-1993-ig nem követték az új államhatárokat.
A Balatontól délre eső Somogy megyei területekből II. János Pál pápa létrehozta a kaposvári püspökséget, s ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte. A rendszerváltás utáni újjáépítés az oktatás területén ért el igazán számottevő eredményeket. 1994-ben ismét megindult a kispapképzés az 1991-ben újjáalapított Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán. Egyházmegyei fenntartású középiskola működik Veszprémben, alapfokú intézmény az egyházmegye nagyobb városaiban (Ajkán, Keszthelyen, Pápán, Tapolcán, Várpalotán, Veszprémben és másfél évtizedig Zalaszentlászlón is), óvoda pedig két településen, Veszprémben és Pápán.
Az érsekség szociális intézményeket tart fenn Bakonyszücsön, Hévízen és Veszprémben. Kulturális intézményei közül alapítási sorrendben az érseki levéltárat, az érseki könyvtárat, a főegyházmegyei gyűjteményt és Szaléziánumot kell megemlíteni.
Ha kérdésed van, vedd fel velünk a kapcsolatot. Kövess minket a Facebook-on, Instagramon vagy a Tik-Tok-on!
