A ciszterci papírmalom rom egy kissé eldugott látványosság, amely ma már üresen, romosan áll. Sóly község határában, a falutól kb. 500 méterre északkeleti irányban találjuk a papírmalom még állva maradt falait. Ezúttal a sok templom- és várrom után egy ipari épület romjait szeretnénk bemutatni.
A helyszínt mi nagyon izgalmasnak találtuk a kis mesterséges csatornával, amelyet a veszprémi Séd patakból ágaztak le egy rövid szakaszon. Érthető, hogy egy malomról lesz szó ebben a bejegyzésünkben, de nem akármilyenről, hanem az ország kb. 60, illetve Veszprém megye 3 egykori papírmalmának egyikéről.
A papírgyártás történetének szép hosszú múltja van napjainkig, kezdve a Kr.e. 1400-ban Kínában először gyártott papírral. Hazánkban Károly Róbert állt ki először amellett 1310-ben, hogy a hivatalos dokumentumok papíralapúak legyenek, feltehetően gazdasági okokból kifolyólag. Ekkor még csak import papírt használtak a Magyar Királyság területén, az első papírmalom Lőcsén, 1515 körül létesült. Innentől számítjuk a magyar papírgyártás kezdeteit. Az 1780-as években határozta el a zirci cisztercita apátság, hogy a hozzá tartozó sólyi területen szeretne létesíteni egy papírmalmot. Az építés ideje nem ismert, csak annyit tudunk, hogy a gyártás 1790. április 7-én indult meg. A malomépületet 577 négyszögöl telken húzták fel, melyhez tartozott hátul kert, udvarán istálló, fészer, pince. Kőből épült, gerendafödémekkel, fazsindellyel fedve. Földszintjén a malommű és munkatér mellett két szoba és konyha volt megtalálható, az emeleten még két szoba és konyha helyezkedett el.
A ciszterci papírmalom padlását két részre osztották, a tartalék és a már elavult kéziszerszámok tárolására illetve szárító helyiségként szolgált. A korabeli szokásoktól eltérően Sólyban a papírmalmot nem tőkeerős vállalkozó szakembernek adták ki bérbe, hanem döntően papírkészítő mesternek. Ezek a mesterek egymást válogatva, nagy nehézségekkel küszködve, tartozásokkal birkózva próbálkoztak a bérlettel. A bérlők a bérletért készpénzt fizettek, papír beszolgáltatást és egyéb szolgáltatásokat adtak. A malom piaca biztosított volt, a vármegye többször élt panasszal, hogy Sólyban nem tudott elegendő papírt vásárolni, mert idegennek adták el.
Az itt készült papírt nem elsősorban könyvek, nyomtatványok készítéséhez használták, hanem fejléces levélpapírok, gazdálkodási, számvevőségi összeíró ívek, körözvények anyagául szolgáltak. Sóly papírjai megtalálhatók a megye településeinek iratanyagaiban is. (Pápa, Zirc, Köveskál, Szentgál, Mencshely, Monoszló, Nagyvenyim, Előszállás) Hamarosan a papírgyártás gépesítése kezdte ellehetetleníteni a papírmalmok tevékenységét, az olcsóbb, gyorsabb technológiával nem tudták felvenni a versenyt. 1851 körül végül leállt a papírgyártás Sólyon, az épületet elhagyták. 1920-ban egy budapesti magánember kis vízerőművet szeretett volna itt létesíteni, ennek nyomait mutatja a betonzsilip, de ez végül nem valósult meg. 1945-ben érték találatok az épületet, azóta sajnos folyamatosan pusztul.
A dicső múltról csupán a leírások, és a csatorna felőli falmaradvány árulkodnak, pedig az objektum létesítésekor még költemények is születtek. Íme, egy kis verses adalék, hogy az alapításkor mennyire örültek Sólyban a papírmalomnak, és mennyire nagy dolognak számított az ide települő ipari létesítmény.
Ha kérdésed van, vedd fel velünk a kapcsolatot. Kövess minket a Facebook-on, Instagramon vagy a Tik-Tok-on!
