Kategóriák
Uncategorized @hu

Varkocs György várkapitány szobra Székesfehérvár

A szögben megtört Várkapu utca Fő utcába való torkolatában álló emlékmű előtt virágágyással körülvett, hosszúkás vízmedence áll, túlsó végén, kissé durván faragott kőhasábokból,(a régi várfal kváderköveiből) várfalszerű talapzaton áll a várkapitány szobra.

A páncélba öltözött, robosztus alak bal oldalán nagy kard lóg, felemelt jobb kezében buzogányt tart. A talapzat előoldalán VARKOCS felirat, hátoldalán emléktábla. Akik gyakrabban megfordulnak a városban, lehet eddig úgy mentek el Erdei Dezső szobrász, bronz és terméskő munkája mellett, hogy nem ismerik a megmintázott hősünk történetét. Lesznek kedves olvasóink, és kirándulóink, akik talán pont ezt az alkotást jönnek el felkeresni, ezért történetét pár szóban most megismerhetjük együtt. A hős várvédő kapitány születési idejét nem tudjuk, apja a sziléziai származású Varkuch Kristóf, akit Szapolyai István a XI. század elején hívott Magyarországra, és tett Késmárk kapitányává. Miután magyar nemességet nyert, nevét is Varkocsra magyarosította. Az ő harmad szülött fia volt György, akit a helyiek nem feledtek el soha, nevét és hőstettét megőrzi az utókor. 1543 augusztusának végén érkezett I. Szulejmán oszmán szultán seregével Székesfehérvárhoz, hogy elfoglalja a várost. Fehérvárt mintegy 5-6 ezer fős sereg védte, élükön Varkocs György várkapitánnyal.

A szeptember 3-i csatában Varkocs és katonái a visszavonulás mellett döntöttek, ám a város lakói, a legenda szerint, bezárták előttük a kapukat, így a várkapitány és katonái a Budai kapu hídja előtt haltak hősi halált aznap. A város végül török kézre jutott, az akkori lakosok közül sokat lemészároltak a törökök, jelentős részük azonban elmenekült, helyettük pedig zömmel délszláv származásúak érkeztek. A templomok közül néhányat dzsámivá alakították, ezért látható a Szent Anna kápolna tetején a mai napig félhold. Bár Székesfehérvárt végül a kapu bezárása sem védte meg a török hódoltságtól, I. Szulejmán abban az évben Fehérváron kívül még Pécset és Esztergomot is elfoglalta. Születési idejét nem, de halálának szomorú napját 1543. szeptember 3-át szörnyű és véres eseményként írták a történelem lapjaira. A leírások szerint az elesett várkapitánynak levágták a fejét és gyűrűkkel ékesített jobbját is. A fehérvári polgároknak, akik Ferdinándhoz való átpártolásukkal magukra haragították a szultánt, a házaikban kellett maradniuk, s Szulejmán kivégzésekkel torolta meg árulásukat. Már 1896-ban felvetette Havranek József polgármester, hogy Varkocs Györgynek és Batthyány Ádámnak Székesfehérvárhoz fűződő történetét szoborműben kellene megörökíteni tisztelgésképp, de majd csak harmincnyolc évvel később készült el a hős várkapitányt formázó alkotás. Varkocs kezében eredetileg egy tőrszerű, egyenes kard volt, mely 1950 körül eltűnt, helyette kapta 1966-67-ben a ma is látható rövid kardot. Először 1988. május 19-re újították fel, az akkor még előtte látható várárkot szimbolizáló medencével együtt, majd legközelebb Kocsis Balázs vezetésével 2013-ban nyúltak Varkocs szobrához, ekkor tűnt el a műalkotás előteréből a medence. A talapzat frontoldalán a “Varkocs” felirat látható, (a varkocs szó jelentése hajfonat)hátoldalán pedig egy emléktábla:

Varkocs György várkapitány dicső emlékének, aki 1543-ban az itt állott budai várkapunál leonidászi halálmegvetéssel állott ellen a világot megrázó Szolimán roppant seregének és vére kioltásával halhatatlan dicsőséggel vonult be Székesfehérvár történetébe. Hazaszeretettől lángoló lelke merész íveléssel hidalja át a végtelenséget, nevét megörökítő hősi erényei pedig csillagmagasságban fénylenek fölöttünk örökké! „Tibi gloria nobis exemplum „…

Az utolsó mondat magyar fordítása olyan szép, hogy nem maradhat ki zárószóként:

„Tied a dicsőség, mienk a példa”